Napi történések, események, életképek fotókkal illusztrálva
2013. május 16.
Úgy voltam vele, hogy ha már dolgoztam eleget a gép előtt, kimegyek egy kicsit fát hasogatni meg hordani. Molly jött utánam és segített is, csak hát épp rágcsálta a kisebb gallyakat és nem hordta :) Kicsit később fogtuk magunkat és elmentünk vízért a közeli artézi kútra. A kutya az hozta a sajátos formáját és próbált mindig másfelé menni, húzni-vonni meg szimatolni. Én meg igyekeztem kordában tartani, ha már ennyire elemében van, de gyanús volt, hogy több erő van benne, mint holmi méretű nagyobb társába. Az út szinte végig ilyen ráncigálósan telt, mert hát nem bírta megérteni, hogy mellettem kell jönni és nem a földet kell túrni. Jutalomfalat az épp nem volt, mert egyik kezemben a póráz, másikban a kosár meg a palackok volt, úgyhogy esélyem se lett volna jutalmazni, ha esetleg... netalántán jól csinált volna valamit. De most annyira nem volt jó, hogy olykor még morgott is más kutyákra, nah akkor le lett csitítva egy kis megbökéssel meg próbáltam elterelni a figyelmét. Viszont egy görkoris csaj nagyon nem tetszett neki, mert olyan erővel indult meg és kapott felé, hogy ilyennek még nem is láttam. Kezd megőrülni vagy mi a fene? No ott helyben el lett verve - persze csak mértékkel - meg le lett nyomva a földre, hogy viselkedjen. Nehogy már ő hepajkodjon mindig mindenfelé.
Úgyhogy ma elég zizzent volt egész nap. Vacsi után megint kicibálta a takaróját a kosarából, úgyhogy az már csak ha volt a tortán... most meg este 9 van és itt alszik mögöttem az ágyon. Na szép, ő alszik, én meg még alkotok, reggel meg majd korán ébred megint. Addig jó amíg alszik :D
2013. május 15.
Mindig kell valami alkotni, hát így most estefelé okozott meglepetést. Kimentem bezárni a csirkéket meg összegyűjteni a napi tojásadagot. Ez rendben le is zajlott, majd mikor mentem vissza, csak nézek, hogy hol a papucsom? Az egyik eltűnt és nem volt nehéz kitalálni, hogy ki tüntette el. A fűben nem láttam, így hát bekukkantottam a házába és ott lapult. Kutyástól... nah szép! Öt percre tűnök el, vagy még annyira se, és egy cseppet megrágta a papucsom. Nem lett érte megdícsérve, inkább fogtam magam és mentem dolgomra.
2013. május 13.
Milyen is lenne a nap, ha a kutya nem alakítana semmit? Unalmas. Ma is alakított, mert hát mindig kell új dolgokat csinálni ezen a kis udvaron, a lehetőségek széles tárháza adott. A reggeli kosárból-takaró-kirángatós dolgot már szerintem említenem se kell. Megette a Happy Dog adagját és utána rögvest hiperaktívkodott. Már csak azért is, mert a reggeli játék ma megint le lett minősítve, ugyanis remekül szakadt az eső. Én eláztam a tyúkoknál, Molly pedig inkább a teraszról meg a védett helyről kémlelte, hogy mit is csinálok. Legalább ő száraz maradt.
De nem is ez a lényeg. Hogy mit csinált? Feltűnt nekem az délben, hogy olyan vizes a pofája, de a teste száraz volt, gondoltam a vizes füvet túrta és amiatt lett nedves az orra. Pedig nem, más oka volt. A leleményes és szemfüles kutyus valahogyan kiszagolta, hogy a már erősen algás tavunkban, a víz alatt van valami. Ő pedig odament a tó szélére és ráállt a kövekre, majd addig-addig ügyeskedhetett, míg valahogy fél pofáját beledugta a vízbe és kiráncigálta a víz alatt, egy zsákba növekedő tavirózsát. Aztán fogta és a zsákkal együtt elszaladt, majd elrágcsálta. Anyumat az infarktus kerülgette, ám nem tudott semmit tenni ellene, ez már megtörtént. Visszakerült a maradék a tóba, aztán még délután lebukott, hogy már megint a tó körül nézelődik. Elég volt rászólni és rögtön eljött onnan, tudta, hogy azt már nem szabad.
Kárpótlásul késő délután játszottunk egy jót, szerencsére már délután nem esett és valamennyire fel is száradt a járda meg az udvar.
2013. május 12.
Tegnap este a kutyuska élete egyik fordulópontjához érkezett. Ideje volt már, hogy megnézze milyen a kinti éjszakázás. A klíma kellemes volt, szél sem fújt, így hát ki lett zárva. No igen, de hát ezt nem bírta volna ki anélkül, hogy ne kaparja az ajtót, ezért ez a problémát azzal orvosoltuk, hogy meg lett kötve az éjszakára, csupán azzal a céllal, hogy kénytelen legyen a házában aludni. Így is történt, bebújt a házába, kinyújtózott, mert hát bőven elfér és szundikálni kezdett. Szépnek indult, de azért éjszaka 2x felébreszt, mert itt nyűszített az ablakom alatt. Kiszóltam neki, hogy menjen aludni, akkor csöndbe maradt, én meg visszaaludtam. Sokat lehet nem aludt, mert félt, vagy mert szokatlan volt neki a kintlét, mert reggel mikor el lett engedve, bevágta magát a benti kosarába és még horpaszott egy jót.
Reggeli kapott egy adat Fiestát (marhás változatot), aztán nekilátott megint a rosszalkodásnak. Kirángatta a takaróját a kosarából és kivitte tépkedni. Ugyanezt eljátszott most estefelé is, miután vacsizott. Délelőtt a macskával egyetemben kidőltem mindketten az ágyamon [ERRRŐL KKEEEELLLL KÉPPP]. , olyan jót pihentek ott, hogy irigykedtem rájuk. A délutáni fahordás közben ő is segített, bár ő másfelé cipelte az ágakat és rágcsálta, meg szimatolt, no meg érdekesnek találta a forgácsot és jól meghempergett benne. Persze rosszallóan néztem rá, úgyhogy hamar abbahagyta és inkább hozzám somfordált, hogy ne haragudjak már rá.
A Forma-1 közben meg elaludt a fotelben, pedig most nem volt unalmas, de ő inkább szunyálásra vette a figurát.
2013. május 11.
A reggel az "remekül" indult. Fél hatkor felkeltem, Molly is kimászott a kosarából, én nyugodtan kiengedtem. Leültem a gép elé és nekiláttam a munkának, mert hát haladni kell a szekérrel. Hét óra körül feltűnt, hogy nagy a csend. Máskor a kutya ki-be mászkál, most meg semmi. Az a megérzés ütötte fel a fejét bennem, hogy csak tán nem maradt nyitva a nagykapu? Kimentem és tessék... egy résnyire nyitva volt. Azta jó büdös... nah, akkor gyorsan felugrottam a kapu tetejére és körbekémleltem. A határ felé semmi mozgást nem láttam, ez már aggodalommal töltött el. Nézek a másik irányba... hát a kutya ott szimatol nem messze tőlünk. Hogy most ez ennyire rendes volt-e, hogy nem ment el messzire, vagy elment csak azóta visszajött, ez már jó kérdés. Bár inkább előbbi. Ha elment volna, az orra biztos húzta volna tovább és el messzire. Szóval szerencsénk volt, mikor kimentem hozzá csak úgy rohant vissza boldogan, hogy jupii, itt a gazdi :)
2013. május 10.
Reggel "hivatalosan" is megkóstolta a Happy Dog felnőtt tápját, amiből kb 100grammot kapott. Előtte azért megmértem, hogy mennyi lehet a súlya, mert a héten úgy tűnt, mintha fogyott volna, legalábbis a hasa bentebb esett mint eddig. Így hát felkaptam és megmértem magam vele majd nélküli. Amennyire lehet hinni a mérlegnek, úgy Mollyka még mindig 18 kg, úgyhogy sokat nem adott le, mégis véknyabbnak látszik. Majd néha azért ráteszem még a mérlegre, hogy képben legyek a súlyát illetően.
A délutáni játék az megvolt, bár a nagy melegben sokáig nem bírta, inkább lihegett rendesen. Többnyire egész jól megy kézjelekre az ül, fekszik, marad, bal meg jobb pacsi. Lassan már új trükköket is tanulni kellene, hadd okosodjon ez a kislány. Emellett még tudja a "hozd vissza", "mehetsz" (ha épp maradnia kellett), a "hangot" is, bár ezeket mikor milyen minőséggel végzi el, kedvétől függ inkább.
2013. május 09.
E nap viszonylag nyugis volt, már amennyire annak lehet nevezni az életet egy beagle-lel. Mostanság rászokott arra, hogy bejön a szobámba, leheveredik az ágyamra és ott szunyokál mögöttem. Legalább van mellette valaki, meg néha engem is kizökkent a munkából :)
Délután bevállaltunk egy sétát, de lehet nem kellett volna. A szokásos határ felé vettük az irányt, de már akkor döbbenten tapasztaltam, hogy uh... hát a gaz egy cseppet megnőtt. Minimum térdig, de a legtöbb helyen derékig ért. Jaj, nah, ez jó lesz... nekiláttunk trappolni a nagy gazban, de ő megérezte a múltkor nyúl szagát és rögtön arra vette az irányt. Mivel tudtam, hogy kb ott lehet az áldozat, ezért gyorsan utánamentem, és mivel helyzeti előnyben voltam a magasságom miatt, így előbb láttam meg, mert ő csak keresgélte az orrával, hisz nem látott semmit. Eltávolodtunk gyorsan arról a helyről és folytattuk a sétát.
Kicsit olyan volt mint a bakkecske, nagyokat szökdécselt, hogy lásson valamit a sűrű gazrengetegben. A patak felé egy fokkal jobb volt a helyzet, de ahogy lementem a vízhez, ő is lerohant utánam és végigrohant hosszábba egy darabig, majd visszafordult és jött felém. Egy darabig viszont biztosan nem fogunk errefelé sétálni, mert utána a kutya is prüszkölt, de ő csak néhányat, én viszont az allergiám miatt kicsit kidőltem. Azért a kálcium segített, hogy jobban legyek.
2013. május 07.
Egy átlagos nap, a reggeli "megszokott" kajálás utáni rosszalkodással. A kosarából mindent szétcibált, amit csak tudott, meg ameddig hagytuk, mert amint lehetett közbe léptünk, nehogy a nyúl vigye a vadászpuskát :)
A délután folyamán megkapta az új, piros nyakörvét, ami hát picit hosszú lett, mikor anyum megvette, ezért ütni kellett rá még két lyukat a biztonság kedvéért, és így most egész jól áll rajta.
Reméljük elég erős és tartós is lesz, de ezt majd az idő elrendezi. Jöttek hozzánk ismerősök is, és hát Molly hozta szokásos formáját, üdvözölni meg ugrálni akart, no, de ezt nem akartuk, ezért meg lett kötve, amit nem nagyon díjazott. Durcásan a házába feküdt és onnan kémlelt kifelé. Azért a második látogatónál elengedtem, hadd szimatolja meg óvatosan, és szerencsére nem ugrált, szagmintát vett, aztán mint aki jól végezte dolgát, befeküdt a helyére. Biztos lefáradt a sok nyűszítés és ugatás közben, mikor nem tetszését fejezte ki a megkötéssel kapcsolatban.
Barátnőm is vett egy kis felnőtt Happy Dog tápot, majd kipróbáljuk, hogy ízlik-e neki, és meglátjuk, hogy mit fog enni ezek után. Persze a legjobb lenne az Acana, csakhogy az nincs a boltokba, azt maximum rendelésre hozathatunk, úgyhogy ez még várat magára.
2013. május 06.
A nap többnyire nyugodtan telt, munkával teli, ezért a séta hétfőn elmaradt. Helyett volt egy kis játék estefelé, mert reggel se tudtunk nagyot futkározni a fűben a sár miatt. Én elterültem a folyosón, Molly meg odajött hozzám. Látszik rajta, hogy csajszi, mert tett pár kört körülöttem, miközben osztogatta a puszikat, majd az ölembe ült és mindenáron le akart smárolni :D Egy kissé már túlzásba vitte. Hemperegtünk egy picit, majd a "plüssmaradékkal" kezdtünk neki játszani, a szokásos kötélhúzást, mert hát azt nagyon élvezi és erőteljesen tudja rángatni a plüsst, próbál erősebb lenni nálam, de max akkor sikerül neki elvennie a játékot, ha kicsúszik a kezemből, különben az "ereszd" paranccsal veszem rá, hogy legyen oly kedves és engedje el a játékot, azután eldobom és visszahozhatja. Úgyhogy jó kis esténk volt ezzel a kis játékkal :)
2013. május 05.
Ha hétvége, akkor aktívkodik. Megette a reggeli Fiesta konzerv adagját, aztán rongyhúzásba kezdett. Kicibálta a takarókat a fekhelyéből, majdhogynem az egész kosarat vitte, mert hát beleakadt a takaró egyik része a lerágott "ágakba". Szerencsére lenyugodott utána és félig játékkal, nézelődéssel töltötte a délelőttöt, no meg alvással, az milyen jó. Érdekes volt, hogy a házába pihent le, amilyet nem nagyon szokott, max ha megsértődik.
A délután már érdekesebbre alakult. Fogtam magam és három után kivittem Mollyt a határba, sétáljunk egy jót, mert hát egy kis mozgás sosem árt. Hát jó kis séta lett a javából. Már rögtön az elején valami szagott foghatott, mert úgy ment össze-vissza, mint a mérgezett egér. Bement a "tiltott terület" szélére, azaz elhagyta a 3 "biztonságos" parcellát és megnézte a mellette lévő búzatáblát. Furcsa volt, hogy alig látszódott a farka vége, mert hát "radarozni" mindig szokott, azaz a farka végét általában szoktuk látni. Most nem. Hívásra meg persze nem jött, miért is jönne, szabadság van. Így hát maradt az a felállás, hogy én mentem utána. Ideje is volt, mert hát mint kiderült, talált egy döglött nyulat, és oly kedvesen elkezdett hozzá dörgölőzni.
Oh, hogy a picsába... ez kellett még, volt olyan büdös utána, hogy az hihetetlen... nagyon örültem neki, de nem indultunk rögtön haza, hanem már leróttuk a körünket, megnéztük a patakot, van-e benne még víz, majd utána pórázt fel és haza. Mivel ilyen büdös nem maradhat, a megoldás csak a fürdés maradt. A szuterén mosókonyhájába a kádba engedtem vizet és próbáltam lecsutakolni. Aha... csakhogy ő gondolt egyet és kiugrott... hogy az anyád, gyere vissza! Úgy kellett ölbe visszacipelnem, aztán be lett dörzsölve kutyasamponnal (Alfi), és következett a zuhanyzás. Langyos vizet engedtem rá, de hogy ezt mi lelte, nem tudom. Mint akit ölnének úgy elkezdett hangosan ugatni meg vonyítani, nah, ilyet se csinált még. Valami nem volt oké, az biztos. Mászott volna ki a kádból rajtam keresztül, de nem hagytam, így végül beletörődött, hogy rendesen megfürdessem. Törlés után kivittem és hagytam, hadd menjen, amerre akar. Tojt egyet, aztán durcásan a házába bújt és onnan nézett rám.
- Még a nyakörvet fel kéne tenni öregem. - mondtam neki, de elsőre nem mozdult meg, csak nézett kifelé olyan semmilyen tekintettel. Nem adtam fel, próbálkoztam vele még, aztán egy perc után megmozdult és odajött hozzám. Megkapta a nyakörvet, azután pedig egy kis játékkal rendeztük le ezt az "érdekes" délutánt. Most pedig itt alszik mögöttem, biztosan elfáradt már ezek után :)
17.30: Ami még most feltűnő volt, bár ezt nem most csinálta először, az az, hogy néha elkezd furcsán hörögni, tüsszögni, nem tudom, mi a jó szó rá. Olyan mintha sok port szívott volna fel, most meg befullad. Nem sokáig, csak pár másodpercig csinálta ezt, mégis engem zavar és aggaszt.
Created by Scott McBayer