Napi történések, események, életképek fotókkal illusztrálva
2012. július 12.
A játék... a játék az első. Azt minden reggel meg kellett ejteni séta helyett legalábbis, ha már kimegyek a csirkékhez, akkor a kutyának is jönnie kellett és játszani, futkározni. Noha az éjszakai balesetek ekkor még erősen jelentkeztek (többnyire pisilés), reggel és lefekvés előtt is szokott pisilni, így ez úgymond elkerülhetetlen volt.
Az "ül" parancsot viszonylag hamar elértük nála, hála a klikkernek meg a jutalomfalatoknak, mert hát a beagle mindig a hasára gondol, így nem volt nehéz meggyőzni, hogy egy kis jutalomért legyen oly kedves és maradjon a hátsóján.
2012. július 08.
Az első parancs, amit megtanult, az nem az ül vagy a gyere volt, hanem a "hozd vissza". Valószínűleg ez erősen a génjeibe van kódolva a fajta jellege miatt, de bármit eldobtunk neki, azt általában visszahozta, olykor szó nélkül is. Ha valami túl nagy falatnak bizonyult számára, addig-addig ügyeskedett vele, míg végül sikerült a szájába vennie. Ekkor már erőteljesebben nekiálltunk gyakorolni az alapvető parancsokat, mint az "ül", "gyere", "marad", persze szépen sorjában mindent, csak hát a makacs ebzetnek nem mindig mutatott hajlandóságot ezek végrehajtására.
2012. július 02.
A játékait vadul tudta cibálni és hát nem kímélt semmit. Ekkor már megszerette a cipőket és a papucsokat és előszeretettel rágta őket. Persze először csak azokat vitte el, amiket ő kiválasztott, de mivel mindig rágcsálnia akart valamit, ezért rá lett hagyva. Nem kell mondani, tudom, hogy rosszul lett ez téve, de úgy voltunk vele, hogy majd idővel leszokik róla és hát ha a játékokat kivégzi idő előtt, valamit csak kell eszegetnie a fogai miatt.
2012. június 15.
Napi szinten többször járt kint az udvaron, szépen cseperedett és esetlenül szaladgált. Jól érezte magát és a játékokkal kitelt az egész napja. Kapott egy másik helyet is a folyosón, hogy ne kelljen mindig bemásznia a kosarába, ezért le lett terítve neki egy pokróc, ahol a játékai is helyet kaptak. No meg rákapott mindig a mozgó tárgyakra, így a lábakra meg a seprűre is. Ilyenkor segített ő is takarítani és hason csúszott a padlón, miközben konokul ragaszkodott a seprűhöz.
2012. június 11.
E hétfői nap is többször ki lett víve az udvarra, ahol nagyon gyorsan megismerkedett mindennel. Aztán pedig kezdődött a rágcsálás. Mert hát az kihagyhatatlan volt. Akkor el lett rontva olyan téren a kutya, hogy hagytuk a kezünket rágcsálnia. A kis tűéles fogaival azért tudott szépen harapdálni, de ha tehette inkább játékokat, fákat rágcsált.
2012. június 10.
Hmm, ilyen csöndes éjszakánk se volt még szerintem. A kiscsaj hangját se hallatta, édesen aludt a helyén, a kosarába. A nap folyamán történt bepisilés meg bekakilás, de sebaj, sűrűbben kellett volna kivinni. Amikor viszont kint volt és pisilt, akkor meg lett alaposan dicsérve. Én közben a szobámba dolgozgattam, aztán a félig nyitott ajtónál olykor-olykor besomfordált. Tudatosan mozgott, miután megismerkedett a hellyel, és úgy látta jónak, hogy ha leheveredik a lábamnál. Pillanatok alatt elaludt, aztán néha mocorgott egy picit, hogy nagyobb kényelembe helyezze magát.
2012. június 09.
Született 2012. április 28-án egy népes alomban.
Az igazat megvallva akkor én nem akartam ezt a kutyát. Már a kezdeti gondolattól is elborzadtam, hogy minek nekünk egy ilyen hiperaktív jószág Alex után, aki rengeteg foglalkozást igényel, holott egyikünknek sincs rá elég ideje, és ahogy ismerem a családot csak ideig-óráig van meg a lelkesedés, mint az embereknél általában. Valójában én majd border collie-t szeretnék egyszer, ha időm is engedné meg a hely is alkalmas lenne rá, de egyelőre ez nincs így. És mivel naponta többször rágták a fülem, hogy legyen már új kutyánk, egy idő után meguntam ezt a fajta piszkálódást és rájuk hagytam, hogy akkor keressen maguknak kutyát.
Hogy miért a beagle? Ennek nincs nyomósabb oka. Szép, aranyos, ilyesmi. Az. meg aktív, rohangálós, ásókutya, akiben egy fúziós reaktor üzemel és a borderhez hasonlóan őt sem lehet lefárasztani eléggé. Tehát egyszer csak ki lett választva egy közeli településről a kutya, de már csak egy maradt az alomban, akit így nem volt túl nehéz kiválasztani, mivel tetszik vagy nem, ő maradt. Bár az akkori gazdi láthatóan szerette a kutyákat meg más állatokat is, azért a hely hagyott némi kívánni valót maga után. Mentségére legyen szólva, hogy nemrég költöztek oda egyéb okok miatt, de sajnos maradjunk annyiban, hogy én személy szerint szaporítónak és nem tenyésztőnek tartom. Mivel se törzskönyv az új egyednek, se a szülőknek és számos kutya volt még a portán, ezért az a véleményem, ami.
Az okfejtéseket lehetne még folytatni, de akkor szerintem sose érnénk a végére, így inkább bele se kezdek. Ami számít, hogy Molly története itt kezdődött. Ő jól járt, míg valószínűleg alomtestvérei kevésbé, akiket egy "felvásárló" vitt el. Molly 6 hetesen lett elválasztva szüleitől, ami még túl korai, de hát ez van, így alakult, már közel egy éve történt.
Betakargattuk és a kocsiba téve elindultunk újdonsült otthonába. Hazaérve előbb az udvaron, majd a lakásba került, a folyosón lett kijelölve neki egy hely, azaz megkapta Alex kosarát, amiben ez a csöppség akkor még szinte elveszett. Alig bírt bemászni a kosárba, csak bukdácsolt a pvc-n és a kosárba is csak "segítséggel" tudott bejutni, azaz a bejárathoz egy doboz lett téve neki, amire rámászva eljutott a "birodalmába". Magát a helyet viszonylag hamar megszokta, aztán ki is dőlt és álmodott egy szép jövőt magának.
Created by Scott McBayer