Napi történések, események, életképek fotókkal illusztrálva
2013. május 29.
A munka utáni pihenés persze Mollyval kezdődött. Egy röpke játék után, ami vagy 10 percesre rúgott úgy döntöttem, hogy akkor menjünk sétálni egyet, most úgyis jobban ráérek. Útnak is indultunk egy új útvonalon, szintén egy közel 2km-es távot tettünk meg. Volt bőven szimatolás meg érdeklődés, mert hát az új dolgokat és szagokat rögtön fel kell deríteni és meg kell ismerni. Egyszer most megint pisilt, úgyhogy vagy nagyon kell neki mostanság, vagy csak feloldódik és ezért teszi, de jó látni, hogy könnyít magán. Sajnos a legtöbb kutya kapun belül megugatja és elég agresszíven védi a területét, így csak 1-2 megbízható ebbel lehet ismerkedni, akik jókedélyűen fogadják a kis beagle-t.
Miután hazaértünk, ettünk egy jót, kapott egy adagot a ranchlands-ből, aztán kidőlt és szundított egy jó nagyot.
2013. május 28.
A nap előre betervezett áramszünettel kezdődött, így Mollyval sikerült egy bő fél órácskát játszani odakint. Nagyon élvezte a rongyhúzást meg a labdázást is. Direkt nyitva hagytuk a kaput, amin persze ő ki is ment. Na szép... sima szép szóra nem jött vissza, így jött a hadicsel. Hoztam egy rongyot, amit az előbbiekben ráncigáltunk és távolról (közel 10 méterről) megmutattam neki. Rögtön felkapta a fejét. Nem is töprengett, azonnal futni kezdett felém. Én meg be a kapun és ő meg mint a kisangyal jött utánam.
A nap többi részében nem voltam itthon, így hogy miben mesterkedett a kisördög, azt nem tudom.
2013. május 27.
A tegnapi úgymond diéta úgy tűnik jót tett neki, mert igencsak elemében volt az ebzet és már reggel meglátszott rajta mennyire aktív is a kis beagle. Annyira, hogy reggel már túl is pörgött. Pedig játszottunk egy jót, de az úgy tűnt, nem volt elég neki, mindent magának akart és rám is felugrált. Hm, ez így nem lesz jó. Mivel jutalomfalat nem volt nálam, próbáltam magam megoldani a helyzetet, de nem ült le, meg nem is engedelmeskedett... inkább főnökösdit játszott. Alig tudtam hozzáérni, mert mindig elugrott előlem. Ennek fele se tréfa! Amikor sikerült elkapni nagy nehezen a földre tepertem és megadásra kényszerítettem. Azért nehogy már ő hepajkodjon itt. Ugyanezt eljátszotta ebédkor is, akkor is ez lett a vége. Kénytelen volt megadnia magát. Ekkor azért előkerítettem 5 szem Ranchlands-et, amire csak úgy felkapta a fejét. Ezért már érdemes volt neki is engedelmeskednie és ügyesen végrehajtotta a kért parancsokat.
A délután is hasonlóképpen telt. Játszottunk, egyszerű labdázást meg "rongyrázás" volt napirenden. Ám amikor megint elvetette a sulykot, ismét alul találta magát. Azért jót játszottunk, csak ne pörögne túl ennyire :)
2013. május 26.
Mivel a kutyu kevésbé volt aktív reggel, meg tegnap se ugrott ki a bőréből, sőt nem is evett, ezért a reggelijét Egon ette meg - fehér macskánk, aki már 11 éves. Neki ízlett, jól esett, így ráhagytuk, hadd egye. Persze nem macskakaja, de sebaj, világéletükbe össze-vissza ettek mindent ezek a macskák. Szóval Molly. Hát ő kicsit visszafogott volt ma reggel is. Persze rohant a labda után és ráncigálta a rongyot, de korántsem olyan vehemensen, mint eddig. Ezért barátnőm tanácsára fogtam és délelőtt elvittem egy kiadós sétára. Bár ő csak kis sétát mondott, de én azért 2km-re bővítettem. Útközben most megint pisilt is, amin igencsak meglepődtem... tegnap is, ma is, nem az udvaron... hát itt valami megváltozott, vagy csak a hűvös idő hozta ki belőle, a lényeg, hogy elvégezte útközben a kisdolgát. Amikor pedig hazaértünk volt nagy dolog is az udvaron és mintha egy fokkal jobban lett volna. Kicsit mászkált, meg a konyhából lopott valami csontot is és azzal rohant ki az udvarra, de elvettem tőle, most nincs nasi, nincs csont, most pihenni kell. Előbb az ágyamon, majd a kosarában terült el és szunyára fogta az időt.
Némi "egyszerű" kajaként vacsorára kapott 2 db főtt tojást kenyérdarabokkal felturbózva és némi vízzel felhígítva. Kiadtam neki, de ő távolabb feküdt, így nem tulajdonított neki nagy ügyet, biztos úgy volt vele, hogy már megint valami fura ízű kaja. Megmutattam neki az üres edényt, hogy mit is tettem a táljába, nah arra már felugrott és rohant is enni. Nem telt bele sok idő, be is termelte a kaját.
Barátnőmtől hoztam neki egy kis Acana tápot (ranchlands) az este folyamán, amit Molly azon nyomban kiszimatolt. Ahogy letettem, a kutya jött és nagy szimatolásba kezdett a nejlon körül, hogy hm, vajon mit rejthet ez a jó kis szatyor? Este még nem kapott belőle, úgyhogy csak nézhette, de majd holnap...
2013. május 25.
A nap folyamán nem evett valami sokat, lehet nem jó a hasa, vagy ki tudja. Ez a baj, hogy össze-vissza eszik mindent, ha épp csontot talál, akkor azt rágcsálja, ha eszébe jut, akkor a műanyag tálat, meg még ki tudja mit talál az udvaron. Megpróbáltam nála a Fiesta konzervet, de reggel csak elég immel-ámmal ette a reggelit.
Délután fogtuk magunkat és kiruccantunk a határba, de sejthető volt, hogy a méteres gaz nem lett levágva, helyette még nagyobb lett, így hát gyorsan végigmentünk rajta, egészen a patakig. Többnyire pórázon tettük meg az utat, mert hát nagyon szófogadatlan volt az ebzet, én meg nem láttam semmit a nagy gazban. A patakhoz érve Molly rögvest belevetette magát a vízbe és érdeklődve mászkált benne. Fényképezőt nem vittem magammal, így kép sincs, valahogy nem volt kedvem se hozzá, de meg is érte nem vinni, mindjárt megtudod miért. Szóval jött egy kósza gondolat és átgázoltam én is a patakon. Sűrű növényzet fogadott a túloldalt is, de csak másfél méter erejéig. Utána mintha az ember a dzsungelből a sivatagba ért volna. Napraforgós lett volna azon a területen, de elég gyéren nőttek a növények, így ott folytattuk utunkat. Sűrű növényzeten vágtunk át többször is, ahogy elértük a piac területét, majd az eső is rákezdett, de annyira nem volt vészes. Legalábbis nem éreztem annak. Mire hazaértünk azért sikerült elázni, de Molly kapott egy nagy klikket meg dícséretet, mikor útközben fogta magát és megállt pisilni. Hihetetlen :) Ezt is megéltük, immár másodszor.
Hazaérve megtörölgettem és lepihent szundizni az egy órás séta után. Jót is tett neki, de estére még így sem nagyon evett.
2013. május 24.
Tegnap a sárga takaró került fel a listára, ma pedig egy nadrág szára. Nem tudom mihez volt használva, de szerintem a készülő ablakpárkány volt letakarva vele, hogy a Nap ne szárítsa olyan gyorsan ki. Mivel a sárga takaró darabjait pár perc alatt, illetve olykor néhány másodperc alatt osztódásra kényszerítette, most ez a nadrágszár viszonylag masszívabban állat sarat. Az ilyen ruhadarabokban azt nem szeretem, hogy a zipzár és egyéb "alkatrészek" potenciális veszélyforrások lehetnek, mivel egy rossz mozdulattal könnyen megsérthetik a száját vagy az ínyét és Mollyban ez a baj, hogy ő még direkt arra a részre kap rá jobban. Lehet azért mert jobban meg tudja tartani a fogaival, ám ilyenkor hatékonyan lehet használni az "ereszd" parancsot, amit ha elsőre nem is, másodjára megért és elengedi. Mind reggel, mind délután tépkedtük a nadrágot, neki is jól esett meg én is mozogtam egy jót, a nadrág pedig tartja magát, igaz, kisebb darabokat le tud tépni belőle, ez legyen a legnagyobb baj. :)
Reggel megette ugyan a light tápot, de este már két "harapás" után inkább otthagyta. Ezért holnap már mást fog kapni, nem akarom, hogy ráunjon, mert akkor rám marad egy kilo még, az pedig elég még egy időre, legalábbis most olyan 100g körüli mennyiséget kap, bár Acanás pohárba mérem, nem Happy dogosba, úgyhogy csak közelítő érték.
2013. május 23.
A nap folyamán addig-addig nyüstölte a sárga takaróját, hogy sikerült több darabba is tépnie. Hiába, ha unatkozik a beagle, feltalálja magát ő is. Melyik kutya hogyan reagál az unalomra. Ő rágással és tépkedéssel. Mert nem elég megcsócsálni a rongyokat, le is kell tépni belőle egy-egy darabot. Mivel ez a textil sem volt már mai darab, viszonylag könnyen szakadt szét. Késő délután felé az udvart beterítette a mindenféle rongycafat, amibe én is besegítettem. Próbáltam ugyan úgy fogni a takaró maradványait, hogy nehezebben szakítsa el, de nem sok sikerrel. Ennek ellenére legalább egy jót játszott és valamilyen szinten lefárasztotta magát.
Amikor felpörög, akkor aztán nehéz leállítani, mert ugrál és kapadozik mindenfelé. Ilyenkor úgymond elborul az elméje és eszeveszett játékba kezd. Ebben az esetben érdemes minél előbb leállítani, mert akarva-akaratlan is belénk kaphat. Ő csak a rongyot szeretné megfogni, viszont véletlenül most is a csuklómat is elérte és lehasított egy kis bőrt. Nem vészes, nem is vérzett, ám meg lehetett érezni a fogait. :) Szó mi szó, ilyenkor valamilyen módon le kell állítani és ha nem megy szép szóval, akkor marad a figyelmen kívül hagyás vagy a földre tiprás. Lefogom, pár másodpercig nem tetszik neki, de utána megadja magát, hogy oké-oké, nyugi van. Kapott light tápot is, amit elég immel-ámmal evett meg, úgy tűnik, ezt sokáig nem lehet majd neki adni, mert csak fintorgás és durci lesz belőle, hogy már megint ilyet eszünk?
2013. május 20.
Reggel kapott egy újabb adag light tápot, majd az első falat után kérdően nézett rám, hogy "már megint ezt kell ennem"? Azért megeszegette szépen lassan, de nem olyan jóízűen és gyorsan mint az Acanát vagy a Happy Dog medium felnőttjét. Hiába, a sok szénhidrát meg a kukorica lehet unalmas többszöri étkezésre, bár amikor a csirkékhez viszem ki a vödör kukoricát mindig előszeretettel habzsol belőle. Igaz, eddig három alkalommal kapott és még mind a háromszor megette, csak az evés lendülete volt kisebb mint szokott.
Újabb séta a határban. Persze allergia ellen felkészültem, a kutyával meg nem tudtam mit kezdeni, de őt ez kevésbé is érinti meg foglalkoztatja. A hatalmas nagy, derékig érő gazban Molly teljesen elveszett, ugrált mint egy nyúl vagy kecske. Olykor már a farka végét se láttam, eltűnt a radarról :) Aztán előkerült, már ő is csak úgy látott engem, ha feltartottam a kezem és akkor hang, illetve a kéz irányába nekilódult. Szó nélkül beletrappolt a patakba és hűsölt egy picit. Aztán ismét séta az óriási gazban, majd kiszimatolt egy lyukat, amit vadul ásni kezdett. Én csak percekkel később értem oda és akkor már méretes lyuk tátongott ott. Valamit fel is kapott és talán egy egér volt, talán valami gaz, mert a fészket felderítette. Aztán mint aki jól végezte dolgát, továbbállt. Szerencsére most döglött állatot nem találtunk, de ilyen nagy gazban azért féltem, hogy egyszer megint belebotlunk egy ilyenbe. Ennek ellenére a séta jó volt, pipacsokkal és egyéb szép virágokkal díszítve.
2013. május 19.
Feltévedtünk egészen "véletlenül" Pestre és meglátogattuk a World Dog Show-t. Már régóta tervbe volt és végre eljött a várva várt nap. Egy kis vonatozás és séta után elértük a Hungexpót és feltárult a kutyás birodalom, több ezer kutyával. Jó kis hely volt, sok érdekes ebzettel. Rengeteg fajtát lehetett látni ezen a napon is, főleg juhászkutyákat, ami minket is érdekelt persze. Német juhászok sora, border collie-k hada, aussie-k, sheltie-k és megannyi más kutya. Sajna mivel minden bírálat 10-kor kezdődött, ezért többfelé kellett volna szakadni, hogy mindenkit lássunk, ennek ellenére láttunk ezt-azt. Csak képek nem sikerültek jól, mivel a fényképezőink nem szerették a sötét hungexpós pavilonokat. Sebaj, az élmény megmarad, mi meg jól elfáradtunk.
Mollykát azért nem lehet elhanyagolni, mikor hazaértem, a nyakamban járt és persze érdeklődve vizslatott a cipőmtől kezdve ameddig csak felért, hogy mi ez a több száz kutya szaga rajtam. Azért egy jó adag simi és szeretgetés járt neki, meg persze egy kis játék is.
2013. május 17.
Hjaj, ez a kutya. Hihetetlen. Ma reggel megint elég rossz volt, nem tudom mi lelte tegnap óta. Ugatott, toporzékolt, húzta-vonta a takaróját, olyannyira, hogy mikor anyum rászólt, meg el akarta venni tőle a takarót, morgott és cibálta, nem engedte volna el még véletlenül sem. Ma amúgy sem voltam kiegyensúlyozott hangulatban, úgyhogy fogtam és határozott mozdulattal, kissé mérgesen elvettem Mollytól a takarót, mire nekiállt engem ugatni. Próbáltam kiterelni a folyosóról, de csak ugatott, ugrándozott meg lökdösött. Hogy az anyád picsáját, hogy nem értesz a szép szóból! Fogtam és letepertem a földre. Nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát! Rúg-kapált, próbált volna menekülni, de nem engedtem el. Talán egy perc telt el, és rájött, hogy jobban teszi, ha megadja magát.
Nyugodtan, fekve maradt a földön mikor elengedtem. Egy darabig a maradsz kézjelet mutattam felé, majd mondtam neki, hogy mehet. Utána már visszafogta magát. Lehet nem a legjobb nevelési módszer, de a beagle amúgy is egy konok, makacs jószág, ha máshogy nem, akkor így juttatjuk érvényre az akaratunkat.
A nap folyamán a városban is jártunk és mivel kellett valami tápot venni, most a Happy Dog Light tápra esett a választás. Már csak azért is, mert valami fogyasztó táp már nem ártott volna, hiszen megint 19kg-t mutatott a mérleg. Pedig egyáltalán nem nevezném sok kajának azt a közel 2 marék kaját. Majd meglátjuk ez mire lesz jó.
Created by Scott McBayer